Part 8 - Estély és Zűrzavar

Sziasztok! 
Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam pénteken részeket, de beteg lettem. 
A másik hogy nagyon sok tanulni valóm van, és elég fáradt vagyok pénteken neki állni egy új sztorinak. De most itt van a 8-dik rész, remélem, tetszik. 
Jó olvasást! 
Amélia.B

1 héttel később

Erickel mindennap beszéltünk telefonon, néha még Tomasszal és Toneval is.

Rengeteget dolgozom, hogy végre elhitessem Mr.Bortnemmel hogy nekik nem egy R8 való, hanem valami egészen más. Úgy döntöttem, hogy apa viszi el a papírokat, és nem én. Nem akarok találkozni olyan emberrel, aki folyamatosan a bugyimba, kívánkozik. Ez az ember egy nőfaló. Beszálltam a kényelmes R8ba és egészen a plázáig vezettem. Ezúttal a kedvenc műkörmösömet kerestem fel, Elisont. Régen jártam nála, és most apa egyik nagy rendezvénye lesz. Szóval teszek a jó ügy érdekébe.

Besétáltam a kis műköröm szalonba, majd a recepciós pulthoz sétáltam.

-         Szia Liz, Elison bent van? –kérdezem mosolyogva

-         Szia Sky! Rég láttalak, igen bent van. – szólók neki.

-         Elison! – szól hangosan a célszemélynek.

-         Sky! – sikít szinte. – Egyből eldobja a dolgot ami a kezébe van, majd megölel.

-         Hogy vagy? Jelentkezhetnél! – próbál leszúrni.

-         Igen, tudom. Ne haragudj.

-         Nem haragszom. – Na mi jártban vagy? –kérdezi kíváncsian.

-         Kéne valami köröm, apu éves rendezvénye lesz. Szóval..

-         Na gyerünk lássunk hozzá. –mondja és karon ragad.

Miközben építi a körmöm, rengeteget beszélgetünk. Elmeséltem Eric-ket neki, Elison egyből rávágta szerelmes belém és én is belé. Valami egyszerűt kértem, de mégis kiemelkedő. Elison ehhez nagyon ért, azért járok hozzá, mert messze földön ő a legjobb. Most is remeke munkát végzett.

Sky körme

-         Naty, nem gondolod, hogy sok ez a ruha, meg a minden féle smink? –kérdezem

-         Nem! – szól rám. – Ez a ruha jó lesz, a sminket meg… azt is bízd rám.

Felraktam a kezem és megadtam magam. Ahogy ő gondolja, nem szólók bele. Nekem nincs kísérőm, de nem is bánom, jobban elvagyok egyedül.

Egy kék hátul kivágott hosszú estélyi ruhát kellet magamra öltenem. Csak bámultam a tükörbe, olyan szép ez a ruha. A többiek valószínűleg csak rám várnak de nem érdekel, a hajamat elegánsan feltűztem. Felvettem az asztalról a pici retikülöm majd leballagtam. Úgy látom a többiek elmentek, egy ember kivételével. Jason,a fekete bárány.

-         Na mi van Jason? –kérdezem gúnyosan.

-         Hagyjál már Skyler! –szólt rám dühösen.

-         Ahogy óhajtod.

Mivel itt hagytak, saját magam vezettem. Apát felhívtam, hogy várjon meg a hátsó kijáratnál. Nincs kedvem a paparazzik tömkelegével találkozni. 

Miközben az útra koncentráltam bevillant Elison szavai, „ – Gondolj bele, nem véletlen hogy, meg hívott a koncertjére, és ahogy az sem hogy medált küldött neked. – mondta. Én csak röhögtem ezen.”

Talán nem is olyan valószínűtlen ez az egész, ahogy beszélgetünk, megváltozik a légkör körülöttünk. Egészen más hogy néz rám. Nem, az nem lehet, hogy tetszem neki, hiszen barátnője van és én csak egy barát vagyok. Olyan, mint Tone, igen pontosan, de Tone-ra nem úgy néz, úristen jobb, ha nem gondolok ilyen badarságokra.

Apa már várt, a kocsi ajtajához lépett és a kezét nyújtotta mit elfogadtam.

-         Ó Sky, milyen gyönyörű vagy! –mondja apa őszintén.

-         Köszönöm. – puszit nyomtam az arcára, majd elindultunk.

Minden nagyon szép volt olyan, apához illő. A mosdó hatalmas tükrében, megnéztem magam, egy kis púdert tettem az arcomra, így már jó lesz.

Ki léptem az emberek közé, körbe néztem, minden rendben volt, vagyis majdnem. Eric is jött a barátnőjével, Emmával. Hát ez remek, ez a csaj, mit keres itt? Jobb, ha elkerülöm őket, és haza megyek. Nem futamodhatok meg, én Skyler Wayne vagyok, aki nem ismer félelmet. Ki húztam magam, és Aváék felé vettem az irányt. Éreztem Eric égető tekintetét magamon, de nem érdekelt. Naty egy bézs színű ruhába volt, míg Ava egy fekete selyembe.

-         Azt a leborult szivar végét, de szép vagy Sky! – mondja Naty.

-         Jó munkát végeztél Salas! –mondom elismerően.

-         Hát nem véletlen, amúgy Eric is itt van.

-         Tudom, de nem érdekel. –mondtam határozottan.

-         Sky, míg idáig suhantál, mint egy viharfelhő addig végig bámult. Ne mond, hogy nem jössz be neki, és azt se hogy van csaja, mert az egy dolog. – mondja.

-         Igaza van Natynak, komolyan mintha beléd lenne esve. – mondja Ava bólogatva

-         Ide tart, Sky. – mondja Ava

-         Micsoda? – hátra fordulok, majd megpillantom közelebbről is. Iszonyat jól áll neki a zakó, meg a nyakkendő. Pár másodpercig csak néz és felmér, aztán szólásra nyitja a száját.

-         Szia Sky, gyönyörű vagy. – mondja, majd mosolyog.

-         Szia, köszönöm. Nem a barátnődnek kéne ezt mondani? Mit keresel itt?- kérdezem idegesen.

-         Az apád meghívott. –mondja

-         Te ismered apám? –kérdezem igen csak meglepve.

-         Ki ne ismerné, Ryan Wayne-t? – kérdezi

-         Mondjuk te. –mondom kissé mogorván. Nem értem magam, talán Emma jelenléte frusztrál. Igen, ő. Akár hányszor összenézünk folyton csak az utálat látszik rajta.

-         Ismerem, és meghívott a híres nagy autó versenyre. – ahogy ki mondta ezt a néhány szót, egyből gombóc nőtt a torkomba, de nem értem miért. Ha ő ott lesz, akkor lehet, hogy leleplez. Vagy nem, hiszen Jason és én elég rég csináljuk ezt a „bizniszt”. Szóval megnyugodhatok, mert Eric nem fog erre rájönni.

-         Gondolom, a barátnőd is jön.

-         Nem, ő nem. Viszont kíváncsi vagyok a bátyád technikájára, ahogy vezet.

Az, az én technikám, és nem az övé, egyszer nem csinált még ilyen mutatványt. Persze mindenki azt hiszi, hogy ő a nagymester, miközben én vagyok. Apa szabálya: Nők nem versenyezhetnek, főleg nem az én lányom! – mindig ez zsong a fejembe. Hála istennek még nem jött rá, hogy minden egyes alkalommal én vezetek. Emlékszem, hogy mikor nagyon beteg voltam, akkor is vezettem, Jason nem igazán engedte, hogy, vezessek, de még is megtettem. A 40 fokos láz sem tántorított el a versenyzéstől.

-         Ja, igen persze Jason nagyon jó. – mondom hamis mosollyal.

-         Skyler! – jön oda apa. – Na, ne, már csak az kell hogy zavarba hozzon.

-         Apa.

-         Mr. Wayne, köszönöm a meghívást. – mondja Eric majd kezet fog apámmal.

-         Én köszönöm, hogy eljött. Úgy látom a lányommal megismerkedett.

-         Igen, igazán szép. – mondja, Eric majd mosolyogva nézz rám.

-         Csodálatos, egy ajándék az életemben. –mondja apa csodálattal.

-         Eric, volna kedve nálunk ebédelni holnap?

Hogy mi? Apa kérlek ne, ezt te se gondolod komolyan. Eric mondj nemet.

-         A legnagyobb örömmel uram. – mondja Eric.

Hát ezt nem hiszem el, azt hiszem, elmegyek Avához holnap.

-         Sky neked is megfelel a holnap? – kérdezi apa, majd megsimítja az arcom.

-         Persze, apa.

-         Remek, akkor holnap délben találkozunk. – mondja apa és robog tovább egy ügyfélhez.

-         A barátnőd ide tart. – mondom csendesen némi gúnnyal.

-         Szerelmem táncolunk? – kérdezi Emma, majd rám nézz azzal a „Eric az enyém” tekintetével, majd megcsókolja Ericet. Én ezt nem nézem, elindultam messze távol tőle. Könny égette a szememet, és én csak gyorsabbra vettem a tempót. Talán még is érzek valamit Eric iránt? A mosdóba vettem az irányt. Szabadjára engedtem a könnyeimet, amik tökéletesen végig szántották az arcomat. A sminkem szétfolyt, de nem érdekelt. Neki dőltem a hideg csempének, aminek köszönhetően libabőrök ezrei jelentek meg a testemen. Óvatosan lecsúsztam a szintén hideg csempézett kőre, és csak sírtam. Az érzelmeimet és a könnyeimet is szabadjára engedtem, az egész mosdó az én zokogásomtól volt hangos.

-         Jesszusom Sky, mi van veled?- kérdezi Ava

-         Azt… Azt hiszem..

-         Mit? Mit hiszem Sky? – érdeklődik finoman Ava.

-         Azt hiszem, szerelmes vagyok…Ericbe. – mondom ki.

-         Ó te jó ég. –kapja a kezét a szája elé.

-         Nem lehetek szerelmes belé Ava. – mondom.

-         Figyelj, haza megyünk és megbeszéljük, addig megnyugodsz. Intézkedem, hozd, helyre magad apád ne lássa, hogy sírtál. – megölele majd ki megy.

Meg mosom az arcom, aztán újra felkenek egy adag sminket. Mintha nem történt volna semmi, na jó nem igaz, a szemeim vörösek.

Ava éppen apával beszélt, én pedig csak álltam. A barátnőm már jött is, és gyorsan el hagytuk az épületet, hátra pillantottam és meg láttam Ericet hogy utánunk jön.

-         Ava utánunk jön.

-         Nyugi, mindjárt ott vagyunk a kocsinál, Naty már vár. – mondja.

Mielőtt utolért volna meg jelent Emma, bárcsak felgyulladna ez az aljas nőszemély. Beszálltam a kocsiba, és már indultunk is haza.

Reggel nyolc óra van, és a szemhéjam akár az ólom. Nehezen, de kinyitottam, a szoba fényben úszik, ami egyáltalán nem esik jól. Felpattantam az ágyból és elhúztam a fekete függönyt.

Vettem egy gyors fürdőt, aztán felöltöztem, egy kék topott és egy fehér csőnadrágot vettem fel. Össze fogtam a hajam, és lesiettem a lépcsőn. Jelen pillanatban a lakás üres, egy személy kivételével Mrs. Feletcher a házvezető nőnk.

-         Jó reggelt Skyler, reggelit? – kérdezi kedvesen.

-         Jó reggelt Mrs. Feletcher, nem köszönöm.

Nagy munkám kellős közepén Jason üvöltözik egy sort, mert ideges mint mindig. Ilyenkor általában hozzá vágok néhány dolgot, ami a kezembe akad. Hat merő motorolaj vagyok, de nem zavar, tovább dolgozok Drew kocsiján. Apa hív, megérkezett Eric, a gyomrom görcsbe rándul, de úgy döntök, nem megyek ebédelni. Sajnos nem jött össze, amit terveztem, apa tízperc múlva újra hívott, hogy azonnal menjek ebédelni. A garázsban átöltöztem, és arcot mostam, aztán visszasétáltam. Halkan mentem be az ebédlőbe, és nagy bánatomra Eric hozta Emmát is, hát ezt nem hiszem el, az n házamba bemerte tenni a lábát. Besétáltam az ebédlőbe, ügyet se vetve a két vendégre, apa arcára nyomtam egy puszit, és felmentem a szobámba, mert „nem éreztem” jól magam. Gyorsan átfésültem a hajam és feltekertem a fejem tetejére. Kopogtattak, az ajtóhoz siettem majd ajtót nyitottam. Emma volt az.

-         Mit keresel itt? –kérdeztem

-         Téged, beszélni akarok veled Skyler. –mondja.

-         Gyere be. – invitálom be.

-         Nos, gondolom, tudod, hogy nem vagy a szívem csücske. –kezdi el.

-         Ez kölcsönös Emma.

-         Mindjárt gondoltam, csak a tudatodra akarom adni, hogy, tartsd távol magad Erictől, ugyan is ő az enyém! – szinte szikrákat szór a szeme, én pedig közönyösen nézek rá.

-         Nem vagy te senkim hogy parancsolgass!

-         Valóban nem, de ha közeledni próbálsz, hozzá én esküszöm neked, hogy nagyon meg fogod bánni. –mondja, aztán kimegy az ajtón.

Nagyon félek tőle, ribanc. Távol fogom tartani magam Erictől, de nem ő miatta, hanem magam miatt. Meg szeretném kímélni magam egy újabb csalódástól.

-         Jason jobb kanyar, és vedd lassabbra ilyenkor. –mondom a mikrofonba.

-         Finomabban, te idióta! – A kocsi, amibe ülsz az én kocsim, ajánlom, hogy egy karcolás se essen rajta.

-         Nyugi Sky, nem töröm össze. És tudok vezetni, csak nem úgy, mint te. - mondja.

-         Amúgy Sky, mi van közted meg Saade gyerek között? – kérdezi

-         Tessék? Miről beszélsz? –kérdezem

-         Látszik, hogy tetszel neki. –mondja

-         Pofa be Jason, nem érdekelnek a férfiak már meg mondtam! –kapom fel a vizet.

-         Jól van, nyugi.

-         Jason az utat figyeld, hamarosan én jövök. –mondom, kicsit jobb kedvel.

Elérkezett a éves verseny, amit ki nem hagynék minden jelre arra mutat hogy újra lehetek bajnok, vagyis Jason. Bárcsak apa megtudná, mennyire jó vagyok, de nem hinném, hogy engedné. Holnap bizonyíthatok magamnak újra, hogy jó vagyok. Eric is jelen lesz, de nem számít, addig míg nem tudja kivezet addig nem feszélyez. Jason-on kívül, Drew, Naty, Ava és Sam tudják, hogy én ülök a kocsiba. Reményeim szerint holnap egész jó idő lesz, így nem kell attól szorongnom, hogy kicsúszom a pályáról. Erre gondolni se akarok, csak arra, hogy megnyerem vagyis Jason nyeri meg. 

Nagyon köszönöm az 1300 fölötti megtekintést, nagyon örülök. :)